Magyarország második tudomány-politikai interfésze (SPI) az ország egyik legégetőbb kérdésére, a fenntartható vízgazdálkodásra összpontosít. Azt vizsgálja, hogyan lehet a gazdálkodókat arra ösztönözni, hogy közösen dolgozzanak a vízkészletekkel való közös gazdálkodásban, és hogyan támogathatja ez az együttműködés a rugalmasabb tájakat. A VISIONARY projekt keretében az AKI egy sor SPI-workshopot vezet, amelyeken a politika, a tudományos élet, a mezőgazdaság és a civil társadalom szakértői vesznek részt. Ez a sokszínű csoport – köztük vízügyi mérnökök, politikai döntéshozók, kutatók, gazdálkodók és közösségi képviselők – együtt dolgozik azon, hogy megértsék, mi mozgatja és mi akadályozza az együttműködést a vízgazdálkodásban.

Az első workshop arra kéri a résztvevőket, hogy egy jövőkutatási gyakorlaton keresztül képzeljék el a magyar vízgazdálkodás jövőjét. A megbeszélések során kiderül, hogy bár a fenntartható vízgazdálkodás közös cél, az előrelépést korlátozza, hogy nincs olyan közös „vízügyi jövőkép”, amely az összes érdekelt felet egyesítené. A széttagolt kormányzás és a gazdák, a hatóságok és a környezetvédők egymással versengő érdekei megnehezítik a közös álláspont megtalálását.
A második workshop ezekre a felismerésekre épít, kiemelve, hogy a föld és az infrastruktúra tulajdonjogával kapcsolatos bizonytalanság továbbra is a közös fellépés egyik legnagyobb akadálya. A résztvevők egyetértenek abban, hogy összehangolt, táji szintű megoldások és méltányos kompenzációs rendszerek nélkül nehéz lesz valódi rendszerszintű változást elérni.

A VISIONARY végéhez közeledve az AKI befejezi a magyar vízgazdálkodási közösség preferenciáiról és motivációiról szóló esettanulmányát. Az utolsó műhelytalálkozókon a résztvevők áttekintik az eredményeket, és segítenek gyakorlati szakpolitikai ajánlásokat megfogalmazni a jövőbeni integráltabb és együttműködőbb vízgazdálkodás támogatása érdekében.