Esetanulmányok: Klíma

Az Ecological Economics folyóiratban megjelent tanulmány azt vizsgálja, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos szkepticizmus hogyan befolyásolja a mezőgazdasági termelők véleményét a mezőgazdasági éghajlat-politikákról és a klímaváltozás mérséklését célzó intézkedésekről. A 981 dán mezőgazdasági termelőt felölelő felmérés során a VISIONARY projekt partnerei, Kahsay Haile Zemo és Mette Termansen, a Koppenhágai Egyetem kutatói megállapították, hogy az éghajlatváltozással szkeptikus gazdák hajlamosak túlbecsülni a CO₂e-adó negatív hatásait, erőteljesebb ellenállást tanúsítanak a politika iránt, és kevésbé hajlandók részt venni éghajlati kezdeményezésekben vagy éghajlatváltozás-mérséklő intézkedéseket bevezetni. Ezek a hatások különösen kifejezettek az állattenyésztők körében.

Ez a kézirat, amelyet a VISIONARY projekt 3. munkacsomagja (WP3) keretében készítettek, hozzájárul ahhoz az átfogó célhoz, hogy azonosítsák azokat a politikai eszközöket, amelyek támogathatják az átállást a fenntartható mezőgazdasági és élelmiszer-rendszerek felé Európában. A WP3 azt vizsgálja, hogy a viselkedésorientált megközelítések és a kísérleti módszerek hogyan segíthetnek hatékony agrár-környezetvédelmi politikai beavatkozások kidolgozásában három kulcsfontosságú átállási kihívás kezelése érdekében: az éghajlatsemlegesség elérése, a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása és a vízminőség javítása. Ebben az összefüggésben a kézirat az emberi döntéshozatalt meghatározó kognitív, társadalmi és személyiségbeli tényezők – azaz a viselkedési hajtóerők – szerepére összpontosít a gazdálkodók azon gazdasági politikai eszközökre adott reakcióinak meghatározásában, amelyek a mezőgazdaságból származó üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának csökkentését célozzák.

A kézirat két egymást kiegészítő kísérleti tanulmány eredményeit mutatja be. Az első tanulmány az olasz tejtermelők preferenciáit vizsgálja az illóolaj-alapú takarmány-kiegészítők alkalmazásának ösztönzésére irányuló alternatív kifizetési rendszerek tekintetében, amelyek célja a bélrendszerből származó metánkibocsátás csökkentése. A Trento autonóm tartományban 120 gazdával végzett terepi laboratóriumi kísérlet segítségével feltárja a cselekvésalapú kifizetések (ABP-k), az eredményalapú kifizetéseket (RBP-ket) – amelyek vagy agrár-környezetvédelmi klímaprogramként, vagy önkéntes szén-dioxid-piacként kerülnek kialakításra –, valamint a mindkét elemet ötvöző hibrid kifizetési (HP) modelleket. A második tanulmány a dán gazdáknak a mezőgazdaságra gyakorolt_CO2e-adógazdasági hatásairól alkotott véleményét vizsgálja, és azt teszteli, hogy a szakértői információk nyújtása csökkentheti-e a téves felfogásokat és növelheti-e a politikai támogatást. A tanulmány egy 981 gazdát bevonó, randomizált felmérési kísérletre támaszkodik, amelyet Dánia tényleges_CO2e-adó-javaslatainak kontextusában végeztek, mind magas (750 DKK/tonna), mind alacsony (125 DKK/tonna) szigorúsági szint esetén.

Az eredmények azt mutatják, hogy a viselkedési tényezők központi közvetítő szerepet játszanak a mezőgazdasági termelők éghajlat-politikai eszközök iránti elfogadottságában. Az olasz tejtermelők általában inkább az ABP-ket részesítik előnyben az RBP-kkel szemben, amit az ismeretség, a bizonyosság iránti igény és a kisebb összetettség motivál; ugyanakkor az innovatív kifizetési mechanizmusok elfogadottsága jelentősen javul, ha környezetbarát attitűdök jelennek meg, alacsonyabb a kockázatkerülés, a gazdák nagyobb mértékben érzik, hogy maguk irányíthatják az új gyakorlatok bevezetését, valamint amikor az RB-ket hibrid formában, a hagyományos támogatások mellett vezetik be. Érdemes megjegyezni, hogy a gazdák reakciói a hibrid rendszerekre koherensebbek, ha azokat az AECS-keretbe illesztik, mint ha az önkéntes szén-dioxid-piaci keretbe illesztik, ami arra utal, hogy a tisztán piaci mechanizmusok további pszichológiai akadályokat teremtenek. A dán gazdák szisztematikusan és jelentősen túlbecsülik a_CO2e-adónegatív gazdasági hatásait – akár háromszorosára is a szakértői becslésekhez képest –, és ez a felfogásbeli szakadék a politikai ellenállás egyik fő mozgatórugója. A szakértői információk részben csökkentik ezeket a téves felfogásokat és növelik az adó iránti támogatottságot, de a hatás heterogén: a kisebb gazdaságok és a növénytermesztők hajlamosabbak reagálni, míg a nagyobb gazdaságok és az állattenyésztők csak korlátozott mértékben módosítják meggyőződésüket, ami összhangban áll a motivált érveléssel. A tanulmány azt is megállapítja, hogy a szén-dioxid-adóval szembeni ellenállás paradox módon növelheti a mezőgazdasági kibocsátáskereskedelmi rendszer iránti nyitottságot, ami egy olyan politikai helyettesítő hatásra utal, amelynek fontos következményei vannak a politikai lépések sorrendjére nézve. Ezek az eredmények együttesen rávilágítanak arra, hogy a mezőgazdasági üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése olyan politikai intézkedéseket igényel, amelyek figyelembe veszik a viselkedési realitásokat – beleértve a bizonytalanságkerülést, a meggyőződési torzításokat és a gazdák közötti heterogenitást –, hozzájárulva ezzel a VISIONARY program szélesebb körű célkitűzéséhez, amelynek keretében meg kívánják határozni, hogy a politikai intézkedések hogyan segíthetik elő a fenntarthatósági átállást különböző társadalmi-ökológiai kontextusokban.

A teljes jelentés hamarosan elérhető lesz.

Ez a kiadvány a 2015 és 2025 között megjelent európai tudományos szakirodalom áttekintő elemzésének eredményeit dokumentálja, hogy bemutassa, milyen ismeretek állnak rendelkezésre az alternatív élelmiszer-hálózatokban zajló hatékony kommunikációról. Míg a szerzők (Inyang, Hashem és Prager) a skót élelmiszer-rendszerekre gyakorolt hatásokat tárgyalják, az Exeteri Egyetem VISIONARY projektpartnerei az angliai rövid élelmiszer-ellátási láncokkal és alternatív élelmiszer-hálózatokkal kapcsolatos tapasztalataik alapján nyújtanak kommentárt. Szorosan együttműködtek egy helyi élelmiszer-elosztó központtal, a Tamar Grow Local (TGL) szervezettel, amelyet egy munkatársi csoport (4 teljes munkaidős alkalmazottnak megfelelő létszám) és 10 fő önkéntes működtet.

A TGL teljes mértékben tisztában van azzal, hogy a hatékony kommunikáció kulcsfontosságú a fogyasztói bizalom, a hűség és az AFN-ekben való tartós részvétel elősegítésében. A szervezet a történetmesélést, a hitelességet és a közvetlen kapcsolattartáson, valamint a közösségi médián keresztül történő rendszeres tájékoztatást alkalmazza, és tudja, hogy ezek a módszerek hatékonyak. A rendszeres kapcsolattartás elsősorban az élelmiszercsomagok ügyfeleknek történő kiosztásakor valósul meg.

A TGL-eset kapcsán leginkább visszhangot keltő két megállapítás az AFN-ek előtt álló konkrét erőforrás-korlátok, valamint a méltányos árakra és az oktatási tartalmakra vonatkozó üzenetek alulhasznosítása.

Az erőforrás-korlátok csökkentik a kommunikációs stratégiák hatását

• Az erőforrások szűkössége korlátozza a TGL-ek képességét arra, hogy a közösségi médiát digitális kommunikációs stratégiaként teljes mértékben kihasználják. A TGL-ek producereinek és vezetőinek nincs idejük a) a digitális ismeretek, a történetmesélés és a közösségi média terén képzésben részt venni, és b) következetesen részt venni a közösségi médiában. Az idő a legszűkösebb erőforrás.
• Az erőforrás-korlátok szintén gátló tényezők a fogyasztók bevonása szempontjából a narratívák közös kialakításába. A TGL jelenleg nem foglalkozik ezzel. Bár felismerik ennek értékét, a fogyasztók összehangolása jelentős erőforrásigényt jelent, és ezek az erőforrások jelenleg nem állnak rendelkezésre.
• A TGL nagy hangsúlyt fektet az alapvető értékelési eszközök beépítésére, amelyekkel felmérhetik az üzenetek hatékonyságát és megalapozhatják a jövőbeli stratégiákat. Tisztában vannak azzal, hogy ez elengedhetetlen a folyamatos tanuláshoz és a kommunikációs stratégiák optimalizálásához. Tehát nem fordítanak kevés figyelmet magukra a mérhető eredményekre, de az időbeli korlátok ismét gátolják őket az adatok értékelésében.

Az üzeneteknek a gazdasági és méltányos szempontokat kell hangsúlyozniuk

• A termelők számára biztosítandó méltányos árakról és a helyi gazdasági fejlődésről szóló üzenetek nem kaptak túl nagy hangsúlyt a vizsgált szakirodalomban. Pedig pontosan ez az, ami a TGL vásárlóit leginkább foglalkoztatja: a helyi gazdálkodó családok gazdasági életképességének támogatása. A vásárlók nem nézik jó szemmel azt, amit a szupermarketek és az elsődleges termelők közötti kizsákmányoló viszonyként értelmeznek. Ezért elengedhetetlen, hogy az AFN marketingüzeneteiben a méltányos árak kerüljenek a középpontba.
• Az ügyfelek megismerése egy másik okból is fontos: a TGL átlagos ügyfele 50 év feletti, és az ügyfélkör elsősorban a hagyományos kommunikációs csatornákat – például az e-mailt, a hírleveleket és a telefont – használja. Ezért elengedhetetlen biztosítani az ügyfelek telefonszámainak és e-mail-címeinek elérhetőségét, valamint érdemes megfontolni a szegmentált levelezési listák használatát is.
• A szakirodalomban bemutatott AFN-ekhez hasonlóan a TGL kommunikációja sem helyezi előtérbe az oktató jellegű üzeneteket. Erre nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük, tekintettel arra, hogy a kulcsértékekkel kapcsolatos oktató jellegű üzenetek bizonyítottan növelik a fogyasztók hosszú távú megtartását, ösztönzik a fogyasztói elkötelezettséget, és így hatékonyan hozzájárulnak egy támogatói közösség kialakulásához.

Ez a jelentés a 3. munkacsomag („Agrár-környezetvédelmi politikai kísérletek”) keretében végzett 3.2. feladat („Az agrár-környezetvédelmi rendszerek átállítása klímasemleges élelmiszer-rendszerekre”) eredményeit dokumentálja. A feladat célja annak feltárása, hogy az uniós gazdák milyen mértékben fogadják el mind a kötelező intézkedéseket (például a mezőgazdasági kibocsátás-kereskedelmi rendszert), mind az önkéntes szén-dioxid-piacokat. Emellett más gazdasági eszközöket is vizsgál, ideértve a szén-dioxid-adókat vagy CO2e-adókat, valamint az innovatív támogatási rendszereket (például az eredményalapú kifizetéseket (RBP-k) és a hibrid kifizetéseket (HP-k)), amelyek célja a klímabarát gazdálkodási gyakorlatok ösztönzése. Ezen túlmenően a 3.2. feladat célja annak vizsgálata, hogy a viselkedési tényezők befolyásolják-e, és ha igen, milyen mértékben befolyásolják a gazdálkodók ilyen gazdaságpolitikai eszközök iránti elfogadottságát. Ezen célok elérése érdekében két, összesen mintegy 1 100 gazdát bevonó, kontextusba ágyazott kísérletet hajtottak végre, egyet Olaszországban, a másikat pedig Dániában.

A vízkészletek tájszintű kezelése elengedhetetlen az európai mezőgazdaság környezeti és hidrológiai kihívásainak kezeléséhez. A széttagolt földtulajdon miatt a gazdálkodásnak túl kell lépnie az egyes birtokok határain, és összhangba kell kerülnie a hidrológiai rendszerekkel, ami a gazdák és más érdekelt felek bevonásával történő együttműködésen alapuló irányítást tesz szükségessé. Ez a tanulmány (9. mérföldkő), amely a vízkészletekre gyakorolt hatás csökkentését célzó kollektív fellépés motivációit és akadályait vizsgálja, Elinor Ostrom tervezési elveit (DP-k) használja diagnosztikai eszközként az intézményi stabilitás értékeléséhez három esettanulmányban: az öntözésgazdálkodás Spanyolországban és Magyarországon, valamint a vízgyűjtő-alapú nitrogénszabályozás Dániában. A spanyol esettanulmány erős összhangot mutat a tervezési elvekkel, amelyekben egymásba ágyazott, felhasználók által vezérelt szervezetek és a kollektív jogok jogi elismerése jellemző. A magyar esettanulmány erős felülről irányított ellenőrzést mutat, de hiányzik belőle a komplex és kollektív vízgazdálkodási kezdeményezések végrehajtásához szükséges kapacitás, valamint a szükséges alulról felfelé építkező együttműködés, koordináció és szakmai iránymutatás. A dán eset jelentősen eltér a DP-ktől az érdekelt felek korlátozott bevonása és a felhasználói autonómia miatt. Ezek az eredmények bemutatják, hogy az intézményi kontextus és a kormányzási kialakítás hogyan befolyásolja a vízgazdálkodás legitimitását és hatékonyságát. Míg Ostrom elvei értékes intézményi mércét nyújtanak, csak korlátozott betekintést nyújtanak a gazdák részvételét befolyásoló viselkedési tényezőkbe. Javasoljuk, hogy az Ostrom-elvekkel kapcsolatos jövőbeli kutatások vegyék figyelembe a viselkedési szempontokat is, hogy jobban megértsük a fenntartható vízkészlet-használatot célzó kollektív agrár-környezetvédelmi programok sikereit és kudarcait. Következő munkánkban túllépünk az intézményi elemzésen, és feltárjuk a kollektív agrár-környezetvédelmi programokban fellelhető viselkedési ösztönzőket és akadályokat.

Ez a jelentés (2.2. sz. eredmény) a VISIONARY projekt kezdeti koncepcionális és elemzési keretrendszerére épül, és célja annak feltérképezése, hogy a VISIONARY keretében kiválasztott esettanulmányok hogyan egészítik ki egymást a projekt legfontosabb céljainak elérése érdekében. A jelentés célja, hogy röviden ismertesse munkánk elméleti alapjait, valamint felvázolja az esettanulmányokban alkalmazott megközelítést.

A VISIONARY-ről szóló legfontosabb információk egy pillanat alatt áttekinthetők.