Kutatóknak

Az Ecological Economics folyóiratban megjelent tanulmány azt vizsgálja, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos szkepticizmus hogyan befolyásolja a mezőgazdasági termelők véleményét a mezőgazdasági éghajlat-politikákról és a klímaváltozás mérséklését célzó intézkedésekről. A 981 dán mezőgazdasági termelőt felölelő felmérés során a VISIONARY projekt partnerei, Kahsay Haile Zemo és Mette Termansen, a Koppenhágai Egyetem kutatói megállapították, hogy az éghajlatváltozással szkeptikus gazdák hajlamosak túlbecsülni a CO₂e-adó negatív hatásait, erőteljesebb ellenállást tanúsítanak a politika iránt, és kevésbé hajlandók részt venni éghajlati kezdeményezésekben vagy éghajlatváltozás-mérséklő intézkedéseket bevezetni. Ezek a hatások különösen kifejezettek az állattenyésztők körében.

Ez a kutatás a VISIONARY projekthez kapcsolódik, és azzal járul hozzá a terület fejlődéséhez, hogy megvizsgálja, hogyan használhatók fel a mentális modellek az inter- és transzdiszciplináris agrár-élelmiszeripari projektek hatékony támogatására.

Az Európai Vízellátási Reziliencia-stratégiából (2025) származó megállapítások

Ebben a második SPI-tájékoztatóban bemutatjuk a jövőkép-alkotást – egy olyan megközelítést, amely segít az érdekelt feleknek túllépni a nézeteltéréseken, megerősíteni az együttműködést és a bizalmat, valamint közös utakat keresni egy kívánatos jövő felé. Ez különösen releváns olyan összetett és érzékeny kérdések esetében, mint a mezőgazdaságban történő kollektív vízhasználat, amely az élelmiszer-termelés szempontjából kritikus erőforrás. A „politikai sarok” rovat az Európai Vízreziliencia-stratégiából (2025. június), a Vízkeretirányelvből (WFD) származó legfontosabb megállapításokat, valamint az új Közös Agrárpolitika (KAP) vízzel kapcsolatos legfontosabb pontjait emeli ki.

Ez a „Kollektív ösztönzők és méltányossági normák az agrár-környezetvédelmi programokban: a költséghatékonyság ügynökalapú elemzése” című munkadokumentum egy olyan ügynökalapú modell kidolgozását mutatja be, amely viselkedési kísérleti adatokat épít be a döntéshozatali folyamatba. Konkrétabban: a modell célja a nitrogénkimosódás csökkentését célzó kollektív agrár-környezetvédelmi programok különböző politikai kialakításainak értékelése és azok költséghatékonyságának felmérése. A modellben a gazdák döntéshozatala két részből áll. Először is, a modell tükrözi a szokásos profitmaximalizáló viselkedést. Másodszor, Zemo, Kahsay, Termansen és Thorsen (2026) empirikus eredményeit követve beépítünk egy méltányossági komponenst a döntéshozatalba, Fehr és Schmidt (1999) által kidolgozott méltányossági elmélet alapján. Ennek megfelelően a szereplők kellemetlenséget tapasztalnak, ha a kollektív célhoz való egyéni hozzájárulásukat igazságtalannak érzékelik.

Összességében a modell jelenlegi, munkadokumentum formájában egy első és viszonylag egyszerű megközelítést jelent. A Julia nyelven történő megvalósítás azonban alapot biztosít a jövőbeli bővítésekhez, amelyek célja a döntéshozatali folyamatok pontosabb leképezése.

Hajtóerők és akadályok az értéklánc-kezdeményezésekkel kapcsolatban

Az élelmiszer-ellátás és -fogyasztás fenntarthatóság felé történő átállásának felgyorsítására irányuló igény egyszerre sürgető és összetett. A sürgősséget a jelenlegi élelmiszerrendszerek környezetre és a társadalmi-gazdasági viszonyokra gyakorolt káros hatásai indokolják. A komplexitás abban rejlik, hogy az agrár-élelmiszeripari rendszer – minden formájában – hogyan van felépítve, ideértve a termelés intenzívebbé válását és a monokultúrát, a vállalati ellenőrzés koncentrációját a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban, a kiskereskedelmi és disztribúciós rendszerek konszolidációját, valamint azokat a fenntarthatatlan fogyasztási mintákat, amelyeket ezek a struktúrák megerősítenek.

Az elmúlt években a niche üzleti kezdeményezések a fenntartható fejlődés kulcsfontosságú hajtóerőivé váltak. Ezek az alternatív üzleti és értéklánc-modellek – amelyek kialakulását gyakran a társadalmi-műszaki innovációk fejlődése tette lehetővé – új termékek, szolgáltatások és/vagy folyamatok bevezetésével a piaci kudarcok lehetséges megoldásaként jelentek meg. A fenntarthatóságra gyakorolt pozitív hatáshoz elengedhetetlen, hogy ezek a kezdeményezések jelentős mértékben hozzájáruljanak a haladáshoz, azaz kiterjesszék tevékenységüket, hogy mind jelentős piaci, mind széles körű társadalmi vagy politikai hatást gyakorolhassanak. Ugyanakkor még mindig nem egyértelmű, hogy ezek a niche fenntartható értékláncok és üzleti modellek milyen mértékben képesek jelentősen felforgatni a piacot és a társadalmat.

A tanulmány hét innovatív, Európa-szerte működő agrár-élelmiszeripari értéklánc-kezdeményezésre támaszkodik, amelyek mindegyike egy-egy sajátos, fülkébe szorult üzleti modellt képvisel, és alternatív működési és irányítási mechanizmusokat alkalmaz a fenntarthatóság előmozdítása érdekében. Az értéklánc-elemzés gyakorlatalapú megközelítését alkalmazva a tanulmány azt vizsgálta, hogy a társadalmi gyakorlatok révén hogyan vezetik be, valósítják meg és tartják fenn a fenntarthatóságot az értékláncok egészében. Ez az összefoglaló jelentés bemutatja a legfontosabb megállapításokat az értéklánc-működés fenntarthatóságának előmozdítását ösztönző tényezőkről és akadályokról, valamint azok hatását a vizsgált fenntartható üzleti kezdeményezések azon képességére, hogy hatékonyan érjenek el fenntarthatósági eredményeket. A teljes jelentés a későbbiekben lesz elérhető.

Az eredmények arra utalnak, hogy a világosan megfogalmazott fenntarthatósági elképzelések és célok mozgatórugóként szolgálnak a fenntarthatóság értéklánc-műveletekbe való beépítéséhez. A fenntarthatósági célok azonban nem korlátozódhatnak csupán a vállalati szintű stratégiákra; azokat az értéklánc egészén átívelő, összehangolt gyakorlatok révén kell megvalósítani, hogy kézzelfogható és immateriális eredményeket hozzanak. Az értékláncokban a fenntarthatósági innovációk előmozdításának egyik kulcsfontosságú tényezője a vezető kezdeményezők/vállalkozók szerepe az innováció (akár technológiai, akár társadalmi) azonosításában és az értékláncon belüli pozícionálásában. Ezek a szereplők „fenntarthatósági gyakorlat-közvetítőként” működnek: irányítják a fenntarthatósági innovációs ötleteket, és alakítják azok láncon belüli bevezetését (pl. hogyan kerülnek bevezetésre az egész láncban), továbbá hatékony horizontális és vertikális együttműködés révén kritikus társadalmi hidakat építenek ki az egész láncban, hogy lehetővé tegyék a fenntarthatóságra irányuló átalakulásokat.

A tanulmány az értéklánc egészén átívelő, dinamikus és egymással összefüggő gyakorlatok egészét tárta fel, amelyek fontos szerepet játszanak a fenntarthatóság kialakításában és fenntartásában. Ezeket három tematikus kategóriába sorolták: együttműködés, fejlesztés és kapcsolati irányítás. Ezek a gyakorlatok a változási folyamatok strukturálásával és a résztvevő szereplők értéklánc-szintű operatív tevékenységeinek alakításával a fenntarthatósági innováció kulcsfontosságú hajtóerőiként szolgálnak.

Az olyan együttműködési gyakorlatok, mint az információcsere és a hálózatépítés, elősegítik az érdekelt felek bevonását és a kollektív cselekvőképességet. A gyakorlatok fejlesztése támogatja a kísérletezést, az innováció közös létrehozását, a közös tanulást és a készségfejlesztést, amelyek mind a tudás-tőkét, mind a társadalmi tőkét erősítik. A kapcsolati irányítási gyakorlatok – ideértve a magatartási kódexeket és a hatékony kommunikációt – funkcionális szerepet játszanak a bizalom erősítésén keresztül, az értékláncban a közös elvárásokon alapuló kapcsolatok kialakításán keresztül, valamint az együttműködés pozitív történetének előmozdításán keresztül.

Ezek a gyakorlatok hozzájárulnak a fenntarthatóság kialakításához és fenntartásához az értéklánc keretében azáltal, hogy elősegítik a társadalmi-technikai, társadalmi-gazdasági és társadalmi-kulturális fejlődés különböző formáit, ideértve a termelők számára biztos piaci lehetőségek teremtését, a tudás tőke kiépítését az érdekelt felek kapacitásépítésén keresztül, valamint a társadalmi tőke megerősítését.

Ezeknek a támogató gyakorlatoknak ellenére az értékláncok egészén át továbbra is fennállnak általános akadályok; különösen a korlátozott pénzügyi források és az a tény, hogy nem sikerül jelentős változásokat előidézni a piaci és fogyasztói keresletben, tűnnek ki legfőbb korlátozó tényezőként, amelyek jelentős kockázatot jelentenek a méretezhetőségre, a másolhatóságra és a hosszú távú életképességre nézve.

Összegzésként elmondható, hogy a tanulmány hasznos, gyakorlatban alkalmazható iránymutatásokat kínál a vállalkozások számára belső értékláncuk működésének fejlesztéséhez, hogy hatékonyan elősegítsék a fenntarthatósági átállást. Emellett a tanulmány betekintést nyújt az olyan lehetséges politikai beavatkozásokba is, amelyek támogatják e kis méretű, fenntartható üzleti modellek méretezhetőségét és/vagy másolhatóságát.

A vállalkozások számára a következő szempontok ajánlhatók:

1. Az értéklánc egészén átívelő együttműködés és közös fellépés elengedhetetlen a fenntarthatósággal kapcsolatos rendszerszintű kihívások kezeléséhez. Ez azt jelenti, hogy közös felelősséget vállalunk egy közös cél elérése érdekében.
2. Irányítási struktúrák: A vállalkozásoknak befektetniük kell az értéklánc szereplői közötti kölcsönös bizalom és kapcsolati kapacitás kiépítésébe. Ez elengedhetetlen a társadalmi kötelékek erősítéséhez, amelyek lehetővé teszik a folyamatos fejlesztési gyakorlatokban – azaz a közös alkotási gyakorlatokban – való részvételt, az innovációk hosszú távú fenntartása és folyamatos fejlesztése érdekében. A láncon belüli formális vagy informális irányítási mechanizmusok megléte elengedhetetlen ahhoz, hogy iránymutatásokat nyújtsanak a szereplőknek, valamint a kapcsolatok szabályozásához, a bizalmon alapuló kapcsolatok kiépítése érdekében.
3. A hálózatépítés és a különféle külső érdekelt felek mozgósítása hozzájárulhat ahhoz, hogy leküzdjék az erőforrások és a tudásalap korlátait, amelyekkel ezek a „niche” vállalkozások gyakran szembesülnek.

Politikai ajánlások

A közpolitikai programoknak elsőbbséget kell biztosítaniuk a fenntartható vállalkozások helyi szintű támogatásának azáltal, hogy finanszírozási lehetőségeket nyújtanak a regionális és helyi ellátási láncok, valamint az értékláncok infrastruktúrájának korszerűsítésébe, a kapacitásépítésbe, továbbá a marketingbe történő befektetésekre, ezáltal növelve a láthatóságot, az ismertséget és a hosszú távú versenyképességet.

1. A kormányzati vezetés és támogatás: elengedhetetlen a kkv-k fenntartható vállalkozói kezdeményezéseinek láthatóságának elősegítéséhez, mivel elismeri a fenntarthatóság érdekében tett erőfeszítéseiket, és ezáltal a vállalkozásoknak olyan legitimitást biztosít, amely túlmutat a pusztán gazdasági szempontokon.
2. Az értéklánc-infrastruktúra hiányosságai: a politikai intézkedéseknek elsőbbséget kell biztosítaniuk az ilyen infrastruktúrákba történő beruházásoknak helyi és regionális szinten, a fenntartható kkv-k ellátási láncainak működési hatékonyságának javítása és a tranzakciós költségek csökkentése érdekében.
3. Az állami finanszírozás kialakítása: A politikai keretnek túl kell lépnie a rövid távú finanszírozáson, és helyette stabil, közép- és hosszú távú pénzügyi támogatást kell nyújtania a fenntartható agrár-élelmiszeripari kkv-k számára. Ennek a támogatásnak rugalmasnak kell lennie, hogy biztosítsa az ambiciózus, innovatív projektek megvalósításához szükséges stabilitást és alkalmazkodóképességet. Ez hozzájárul majd e üzleti modellek folyamatos életképességének és kiterjesztésének biztosításához. Például olyan állami finanszírozási programokra van szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy ezek a kezdeményezések egy meghatározott időszak alatt fedezzék a marketing- és promóciós költségeket. Ez elengedhetetlen a láthatóság, a fogyasztói tudatosság és a piaci kereslet növeléséhez.
4. Az ágazati vezető szerep támogatása: a köz- és magánszféra közötti partnerségek (PPP) előmozdítása, valamint stabil pénzügyi támogatás nyújtása a fenntartható értékláncok vezetőinek vagy vezető vállalatainak. Ezek a szereplők úttörők és vállalkozók, akik kulcsfontosságú szerepet játszanak az érdekelt felek összehangolásában és a kollektív cselekvés mozgósításában az ellátási láncok mentén. Ezeket a szereplőket gyakran elismerik az innováció és a fenntartható fejlődés előmozdításának elengedhetetlen tényezőiként, de intézményi szinten gyakran nem részesülnek támogatásban. Ezekbe a PPP-kbe történő befektetés lehetőséget kínál az ellátási láncok társadalmi infrastruktúrájának megerősítésére, ami fokozza azokat a kapcsolati és innovációs kapacitásokat, amelyek szükségesek a társadalmi-technikai, társadalmi-gazdasági és társadalmi-kulturális területeken a fenntarthatóbb változás elindításához. Ezek a változások elengedhetetlenek a rendszer átalakításához.

Ez a kézirat, amelyet a VISIONARY projekt 3. munkacsomagja (WP3) keretében készítettek, hozzájárul ahhoz az átfogó célhoz, hogy azonosítsák azokat a politikai eszközöket, amelyek támogathatják az átállást a fenntartható mezőgazdasági és élelmiszer-rendszerek felé Európában. A WP3 azt vizsgálja, hogy a viselkedésorientált megközelítések és a kísérleti módszerek hogyan segíthetnek hatékony agrár-környezetvédelmi politikai beavatkozások kidolgozásában három kulcsfontosságú átállási kihívás kezelése érdekében: az éghajlatsemlegesség elérése, a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása és a vízminőség javítása. Ebben az összefüggésben a kézirat az emberi döntéshozatalt meghatározó kognitív, társadalmi és személyiségbeli tényezők – azaz a viselkedési hajtóerők – szerepére összpontosít a gazdálkodók azon gazdasági politikai eszközökre adott reakcióinak meghatározásában, amelyek a mezőgazdaságból származó üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának csökkentését célozzák.

A kézirat két egymást kiegészítő kísérleti tanulmány eredményeit mutatja be. Az első tanulmány az olasz tejtermelők preferenciáit vizsgálja az illóolaj-alapú takarmány-kiegészítők alkalmazásának ösztönzésére irányuló alternatív kifizetési rendszerek tekintetében, amelyek célja a bélrendszerből származó metánkibocsátás csökkentése. A Trento autonóm tartományban 120 gazdával végzett terepi laboratóriumi kísérlet segítségével feltárja a cselekvésalapú kifizetések (ABP-k), az eredményalapú kifizetéseket (RBP-ket) – amelyek vagy agrár-környezetvédelmi klímaprogramként, vagy önkéntes szén-dioxid-piacként kerülnek kialakításra –, valamint a mindkét elemet ötvöző hibrid kifizetési (HP) modelleket. A második tanulmány a dán gazdáknak a mezőgazdaságra gyakorolt_CO2e-adógazdasági hatásairól alkotott véleményét vizsgálja, és azt teszteli, hogy a szakértői információk nyújtása csökkentheti-e a téves felfogásokat és növelheti-e a politikai támogatást. A tanulmány egy 981 gazdát bevonó, randomizált felmérési kísérletre támaszkodik, amelyet Dánia tényleges_CO2e-adó-javaslatainak kontextusában végeztek, mind magas (750 DKK/tonna), mind alacsony (125 DKK/tonna) szigorúsági szint esetén.

Az eredmények azt mutatják, hogy a viselkedési tényezők központi közvetítő szerepet játszanak a mezőgazdasági termelők éghajlat-politikai eszközök iránti elfogadottságában. Az olasz tejtermelők általában inkább az ABP-ket részesítik előnyben az RBP-kkel szemben, amit az ismeretség, a bizonyosság iránti igény és a kisebb összetettség motivál; ugyanakkor az innovatív kifizetési mechanizmusok elfogadottsága jelentősen javul, ha környezetbarát attitűdök jelennek meg, alacsonyabb a kockázatkerülés, a gazdák nagyobb mértékben érzik, hogy maguk irányíthatják az új gyakorlatok bevezetését, valamint amikor az RB-ket hibrid formában, a hagyományos támogatások mellett vezetik be. Érdemes megjegyezni, hogy a gazdák reakciói a hibrid rendszerekre koherensebbek, ha azokat az AECS-keretbe illesztik, mint ha az önkéntes szén-dioxid-piaci keretbe illesztik, ami arra utal, hogy a tisztán piaci mechanizmusok további pszichológiai akadályokat teremtenek. A dán gazdák szisztematikusan és jelentősen túlbecsülik a_CO2e-adónegatív gazdasági hatásait – akár háromszorosára is a szakértői becslésekhez képest –, és ez a felfogásbeli szakadék a politikai ellenállás egyik fő mozgatórugója. A szakértői információk részben csökkentik ezeket a téves felfogásokat és növelik az adó iránti támogatottságot, de a hatás heterogén: a kisebb gazdaságok és a növénytermesztők hajlamosabbak reagálni, míg a nagyobb gazdaságok és az állattenyésztők csak korlátozott mértékben módosítják meggyőződésüket, ami összhangban áll a motivált érveléssel. A tanulmány azt is megállapítja, hogy a szén-dioxid-adóval szembeni ellenállás paradox módon növelheti a mezőgazdasági kibocsátáskereskedelmi rendszer iránti nyitottságot, ami egy olyan politikai helyettesítő hatásra utal, amelynek fontos következményei vannak a politikai lépések sorrendjére nézve. Ezek az eredmények együttesen rávilágítanak arra, hogy a mezőgazdasági üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése olyan politikai intézkedéseket igényel, amelyek figyelembe veszik a viselkedési realitásokat – beleértve a bizonytalanságkerülést, a meggyőződési torzításokat és a gazdák közötti heterogenitást –, hozzájárulva ezzel a VISIONARY program szélesebb körű célkitűzéséhez, amelynek keretében meg kívánják határozni, hogy a politikai intézkedések hogyan segíthetik elő a fenntarthatósági átállást különböző társadalmi-ökológiai kontextusokban.

A teljes jelentés hamarosan elérhető lesz.

Ez a jelentés összefoglalja két olyan tanulmány eredményeit, amelyek a szupermarketekben végrehajtott, az élelmiszer-fogyasztás éghajlati lábnyomának csökkentését célzó beavatkozásokat vizsgálták. Az élelmiszer-rendszerek a globális antropogén üvegházhatású gázkibocsátás körülbelül egyharmadáért felelősek. A „A termelőtől a fogyasztóig” stratégia elismeri, hogy sürgősen csökkenteni kell az európai élelmiszer-rendszer éghajlati lábnyomát az élelmiszerlánc egészét érintő átfogó átállás révén, beleértve a fogyasztók élelmiszer-választási szokásainak megváltoztatását is. A kiskereskedelmi szektor kulcsfontosságú szerepet játszik a piacok alakításában és a fogyasztók étkezési szokásainak befolyásolásában, és a „A termelőtől a fogyasztóig” stratégia kifejezetten az élelmiszer-forgalmazási és -marketing gyakorlatok megváltoztatását szorgalmazza.

A jelentésben bemutatott két empirikus tanulmány átfogó célja az volt, hogy megvizsgálja a szupermarketekben végrehajtott beavatkozások hatékonyságát az élelmiszer-fogyasztás éghajlati hatásának csökkentése terén, a fogyasztói magatartás fenntarthatóbb élelmiszer-választás irányába történő elmozdulása révén. A két tanulmány egy fogyasztói felmérésbe beágyazott online szupermarket-kísérlet keretében tesztelt egy sor beavatkozást. Szimuláltunk egy valósághű online szupermarket-környezetet, amely lehetőséget nyújtott a háztartások élelmiszer-vásárlási viselkedésének értékelésére különböző élelmiszerkategóriákban. Az 1. tanulmány a viselkedési beavatkozásokra összpontosított, és tesztelte egy elhelyezési beavatkozás (azaz a növényi eredetű termékek stratégiai elhelyezése a hús- és tejtermék-részlegeken belül), egy klímacímke (azaz a_CO2e-kibocsátáson alapuló, közlekedési lámpához hasonló címke) és a kettő kombinációjának hatásait. A tanulmányt N=7 373 résztvevőből álló mintával Németországban, Dániában, Spanyolországban és Magyarországon végeztük. A 2. tanulmány az árváltozások (azaz a magas kibocsátású élelmiszerek áremelése és/vagy az alacsony kibocsátású élelmiszerek árcsökkentése), az éghajlati címkézés (azaz az élelmiszertermékek_{CO2e-kibocsátására}vonatkozó információk) és ezeknek a beavatkozási módszereknek különböző kombinációi hatásait vizsgálta. A tanulmányt Olaszországban, Lengyelországban és az Egyesült Királyságban végezték, N=7 482 fogyasztóból álló reprezentatív mintával.

Az 1. tanulmány, amely a németországi, dániai, spanyolországi és magyarországi szupermarketekben végrehajtott viselkedésbeavatkozásokat vizsgálta, kimutatta, hogy a növényi alapú termékek stratégiai elhelyezése a hús- és tejtermék-részlegekben, valamint az éghajlati címke bevezetése csökkentheti az élelmiszer-vásárlások szénlábnyomát, különösen ha ezeket együttesen alkalmazzák. A tesztelt beavatkozások hatékonysága országonként eltérő volt, és nem minden hatás bizonyult statisztikailag szignifikánsnak. Németországban, Dániában és Spanyolországban az elhelyezési beavatkozás és a klímacímke kombinációja eredményezte a legnagyobb kibocsátáscsökkenést, amely –13% és –16% között volt (az ellenőrző csoporthoz képest). Spanyolországban és Dániában az éghajlati címke bevezetése szintén statisztikailag szignifikáns hatást gyakorolt. Az elhelyezési beavatkozás önmagában csak Dániában volt szignifikáns hatással. Magyarországon a vizsgált beavatkozások egyike sem csökkentette szignifikánsan az élelmiszer-vásárlások éghajlati hatását; a kombinált beavatkozás azonban a fiatalabb korosztályok (40 évig) körében szignifikáns csökkenést eredményezett a klímakáros kibocsátásokban.

Az Olaszországban, Lengyelországban és az Egyesült Királyságban végzett, az ár- és tájékoztatásalapú beavatkozásokat vizsgáló 2. tanulmány megállapította, hogy az ármechanizmusok és a tájékoztatás hatékony eszközök az élelmiszer-fogyasztási szokásokból származó kibocsátás csökkentésére. Míg a magas kibocsátású élelmiszerek árának emelése átlagosan a legerőteljesebb hatást gyakorolta a kibocsátáscsökkentés tekintetében (–4% és –9% között) mindhárom országban, a többi beavatkozás hatásának mértéke országonként eltérő volt, ami arra utal, hogy az optimális végrehajtás az adott ország sajátos körülményeitől függhet. Az alacsony kibocsátású élelmiszerekre vonatkozó árkedvezmények önmagukban nem vezettek az élelmiszer-fogyasztás éghajlati hatásának csökkentésére irányuló kívánt eredményhez, hanem semleges (Olaszország) vagy akár pozitív hatást (Lengyelország és az Egyesült Királyság) gyakoroltak az élelmiszer-fogyasztással kapcsolatos kibocsátásokra – kivéve, ha azokat éghajlati címkézéssel és/vagy a magas kibocsátású élelmiszerek árának emelésével kombinálták. Maga az éghajlati címkézés (árváltozások bevezetése nélkül) Lengyelországban és az Egyesült Királyságban figyelemre méltóan jelentős kibocsátáscsökkenést eredményezett, Olaszországban azonban hatástalan volt. A 2. tanulmány eredményei emellett azt is mutatják, hogy különböző eszközök kombinációjával egyenértékű kibocsátáscsökkentés érhető el, és hogy a megoldásokat gondosan kell kiválasztani és az ország kontextusához és céljaihoz igazítani.

Mindkét tanulmányban az élelmiszer-vásárlások éghajlati hatásának jelentős csökkenését elsősorban a magas kibocsátású élelmiszerek – különösen a marhahús és a sajt – kisebb mennyiségű vásárlása eredményezte. Bár ezeknek a termékeknek a vásárolt mennyiségében bekövetkezett átlagos csökkenés viszonylag szerény volt, a CO₂e-kibocsátás ennek megfelelő csökkenése jelentős volt, ami aláhúzza, hogy a fogyasztói magatartásnak még a magas kibocsátású, állati eredetű élelmiszerektől való kis mértékű eltávolodása is jelentős éghajlati előnyökkel járhat.

Az alacsony CO₂e-kibocsátású (növényi alapú) élelmiszereket népszerűsítő, vizsgált beavatkozások – az 1. tanulmányban a kihelyezési beavatkozás, a 2. tanulmányban pedig az árkedvezményes beavatkozás – mindkét tanulmányban, valamennyi országban sikeresen növelték e termékek vásárlását. Érdekes módon, amikor ezeket az intézkedéseket nem a magas kibocsátású élelmiszerekre vonatkozó szempontokat is módosító eszközök kombinációjának részeként, hanem önálló beavatkozásokként hajtották végre, nem sikerült jelentősen csökkenteniük az élelmiszer-vásárlások éghajlati hatását. Az ilyen beavatkozásoknak kitett fogyasztók nem csökkentették jelentősen a magas kibocsátású élelmiszerek fogyasztását, így nem következett be a kívánt átállás a magas kibocsátású élelmiszerekről az alacsony kibocsátásúakra.

A két tanulmány eredményei fontos kérdéseket vetnek fel a szupermarketek szerepéről és befolyásáról az élelmiszer-fogyasztási környezet alakításában, amelyen belül a fogyasztók élelmiszer-választásaikhoz jutnak. A tanulmányok rámutatnak arra, hogy a szupermarketekben végrehajtott, messzemenő intézkedések jelentősen csökkenthetik az élelmiszer-fogyasztás éghajlati lábnyomát az EU-ban azáltal, hogy a fogyasztói magatartást fenntarthatóbb élelmiszer-választások felé terelik. Ugyanakkor, bár a kiskereskedelmi szektor jelentős befolyással rendelkezik az ilyen változások előmozdításában, a kiskereskedők kereskedelmi érdekei nem feltétlenül állnak összhangban az élelmiszer-fogyasztás éghajlati hatásának csökkentését célzó politikai célkitűzésekkel. Ez a jelentés arra törekszik, hogy tájékoztassa és motiválja az élelmiszeripari szektor magán- és állami szereplőit, hogy ezeknek az ismereteknek megfelelően cselekedjenek.

A teljes jelentés hamarosan elérhető lesz.

Ez a jelentés hét empirikus tanulmány eredményeit foglalja össze, amelyek azt vizsgálják, hogy az élelmiszer-környezetben végrehajtott változtatások hogyan ösztönözhetik a fenntarthatóbb élelmiszer-fogyasztást. Az élelmiszerrendszerek jelentősen hozzájárulnak a környezet romlásához: elősegítik az élőhelyek elvesztését, a vízszennyezést, a biológiai sokféleség csökkenését és az éghajlatváltozást (Crippa et al., 2021). Erre válaszul az Európai Unió „A termelőtől a fogyasztóig” stratégiája az élelmiszer-rendszer környezeti és éghajlati lábnyomának csökkentésére törekszik az értéklánc egészén – a termeléstől a fogyasztásig – végrehajtandó változások előmozdításával (Európai Bizottság, 2020). Ezen átalakulás keretében a kiskereskedelmi szektor stratégiai pozíciót foglal el, mivel ez határozza meg a termékek elérhetőségét, a marketingtevékenységeket és a vásárlási körülményeket, ezért a stratégia kifejezetten erre a szektorra irányul, amikor az élelmiszer-forgalmazási és promóciós gyakorlatok megváltoztatására szólít fel.

A jelentésben összefoglalt hét tanulmány egy széles körű beavatkozási csomagot értékel, amelyek többségükben a magánélelmiszer-kiskereskedők tevékenységi körébe tartoznak, ideértve a választási architektúrára irányuló intézkedéseket, az árképzési stratégiákat, az éghajlati címkéket és egyéb vásárlási helyszínen alkalmazott eszközöket. Összességében két átfogó célt tűznek ki, amelyek központi szerepet játszanak a fenntarthatóbb élelmiszer-rendszerek felé történő átállásban:

• Az élelmiszer-fogyasztás éghajlati hatásának csökkentése szupermarketekben végrehajtott beavatkozások révén (1–5. tanulmány)
• A helyben termelt élelmiszerek fogyasztásának ösztönzése rövid ellátási láncok révén (6. és 7. tanulmány)

Az 1. és 2. tanulmány országok közötti felmérési kísérletek alapján elemezte, hogy a szupermarketekben végrehajtott beavatkozások hogyan befolyásolják a teljes élelmiszerkosár klímára gyakorolt hatását. A 3. tanulmány a Dániában végzett, kérdőíves kísérletek segítségével a különböző árképzési forgatókönyvek mellett a fogyasztók által a hús és a hüvelyesek között végzett helyettesítő választásokra összpontosított. A 4. és 5. tanulmány spanyolországi és dániai működő szupermarketekben végzett terepkísérletek keretében tesztelte a hüvelyesek vásárlásának növelésére irányuló üzleten belüli promóciós stratégiákat. A 6. tanulmány értékelte különböző promóciós üzenetek hatékonyságát az angliai termelői boltokba történő vásárlóvonzás szempontjából, míg a 7. tanulmány a romániai termelői piacokkal kapcsolatos fogyasztói percepciókat, érzelmi reakciókat és vásárlási viselkedést vizsgálta, különös hangsúlyt fektetve a helyben termelt élelmiszerekre.

Összességében a hét tanulmány eredményei azt mutatják, hogy az élelmiszer-kiskereskedelmi környezetben végrehajtott viselkedési beavatkozások a fogyasztók vásárlási döntéseit fenntarthatóbb választások felé terelhetik. Az egyes beavatkozások hatása azonban általában szerény. A bizonyítékok egyértelműen arra utalnak, hogy az integrált beavatkozási csomagok – különösen azok, amelyek az árazási intézkedéseket, a klímacímkézést és a stratégiai termékelhelyezést ötvözik – lényegesen hatékonyabbak, mint az elszigetelt intézkedések. Az élelmiszer-fogyasztás klímára gyakorolt hatásának érdemi csökkentése ezért az élelmiszer-környezet strukturális változásait igényli, ahelyett, hogy kizárólag önkéntes vagy tájékoztató jellegű intézkedésekre támaszkodnánk.

A meghatározott hatékony beavatkozások közül sok a magánélelmiszer-kiskereskedők tevékenységi körébe tartozik, ami őket a változás fontos előmozdítóivá teszi. Ugyanakkor ez a kiskereskedőkre való támaszkodás politikai szempontból korlátokat jelent. Bár a kiskereskedők kulcsfontosságú támogató szerepet játszhatnak, nem valószínű, hogy a rendszerszintű változás elsődleges mozgatórugói lennének. Valószínűleg közpolitikai eszközökre – például szabályozásra, pénzügyi ösztönzőkre és kötelező tájékoztatási követelményekre – lesz szükség ahhoz, hogy a kiskereskedelmi gyakorlatok szorosabban igazodjanak a tágabb fenntarthatósági célokhoz.

A teljes jelentés hamarosan elérhető lesz.

Ez a jelentés a 3. munkacsomag („Agrár-környezetvédelmi politikai kísérletek”) keretében végzett 3.2. feladat („Az agrár-környezetvédelmi rendszerek átállítása klímasemleges élelmiszer-rendszerekre”) eredményeit dokumentálja. A feladat célja annak feltárása, hogy az uniós gazdák milyen mértékben fogadják el mind a kötelező intézkedéseket (például a mezőgazdasági kibocsátás-kereskedelmi rendszert), mind az önkéntes szén-dioxid-piacokat. Emellett más gazdasági eszközöket is vizsgál, ideértve a szén-dioxid-adókat vagy CO2e-adókat, valamint az innovatív támogatási rendszereket (például az eredményalapú kifizetéseket (RBP-k) és a hibrid kifizetéseket (HP-k)), amelyek célja a klímabarát gazdálkodási gyakorlatok ösztönzése. Ezen túlmenően a 3.2. feladat célja annak vizsgálata, hogy a viselkedési tényezők befolyásolják-e, és ha igen, milyen mértékben befolyásolják a gazdálkodók ilyen gazdaságpolitikai eszközök iránti elfogadottságát. Ezen célok elérése érdekében két, összesen mintegy 1 100 gazdát bevonó, kontextusba ágyazott kísérletet hajtottak végre, egyet Olaszországban, a másikat pedig Dániában.

Ez a jelentés, amelyet a VISIONARY projekt 3. munkacsomagja (WP3) keretében állítottak össze, hozzájárul ahhoz az átfogó célhoz, hogy meghatározzák azokat a politikai eszközöket, amelyek támogathatják az átállást a fenntartható mezőgazdasági és élelmiszer-rendszerek felé Európában. A WP3 azt vizsgálja, hogy a viselkedésorientált megközelítések és a kísérleti módszerek hogyan segíthetnek hatékony agrár-környezetvédelmi politikai beavatkozások kidolgozásában három kulcsfontosságú átállási kihívás kezelése érdekében: az éghajlatsemlegesség elérése, a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása és a vízminőség javítása. Ebben az összefüggésben tanulmányunk a sötétzöld agrár-környezetvédelmi éghajlati intézkedések (AECM) címkézési keretrendszerének lehetőségeire összpontosít, mint egy lehetséges politikai eszközre, amely ösztönözheti a gazdák részvételét, és ezáltal erősítheti a biológiai sokféleségre való átállást.

Az ökológiai gazdálkodásra való áttérésre egymással összefüggő akadályok és ösztönző tényezők együttes hatása érvényesül. A meglévő kutatások, mentális modellek, műhelymunkák és interjúk áttekintése olyan közös problémákat tárt fel, mint az ingadozó kereslet, a korlátozott feldolgozási kapacitás, a tanácsadási támogatás hiánya, a munkaerőhiány és az inkonzisztens politikák. Ugyanakkor azonosítottak olyan pozitív tényezőket is, mint a gazdák közötti tapasztalatcsere, a tanácsadási segítség, az egyértelmű cselekvési tervek, a különböző szektorok közötti együttműködés és a nyilvánosságot célzó tudatosságnövelő kampányok. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy az ökológiai gazdálkodásra való áttérést nem egyetlen kérdés gátolja, hanem attól függ, hogy az élelmiszer-rendszer egészében mennyire működik jól, és hogy a különböző szereplők – gazdák, tanácsadók, feldolgozók, forgalmazók, fogyasztók és döntéshozók – mennyire tudják összehangolni erőfeszítéseiket.

A vízkészletek tájszintű kezelése elengedhetetlen az európai mezőgazdaság környezeti és hidrológiai kihívásainak kezeléséhez. A széttagolt földtulajdon miatt a gazdálkodásnak túl kell lépnie az egyes birtokok határain, és összhangba kell kerülnie a hidrológiai rendszerekkel, ami a gazdák és más érdekelt felek bevonásával történő együttműködésen alapuló irányítást tesz szükségessé. Ez a tanulmány (9. mérföldkő), amely a vízkészletekre gyakorolt hatás csökkentését célzó kollektív fellépés motivációit és akadályait vizsgálja, Elinor Ostrom tervezési elveit (DP-k) használja diagnosztikai eszközként az intézményi stabilitás értékeléséhez három esettanulmányban: az öntözésgazdálkodás Spanyolországban és Magyarországon, valamint a vízgyűjtő-alapú nitrogénszabályozás Dániában. A spanyol esettanulmány erős összhangot mutat a tervezési elvekkel, amelyekben egymásba ágyazott, felhasználók által vezérelt szervezetek és a kollektív jogok jogi elismerése jellemző. A magyar esettanulmány erős felülről irányított ellenőrzést mutat, de hiányzik belőle a komplex és kollektív vízgazdálkodási kezdeményezések végrehajtásához szükséges kapacitás, valamint a szükséges alulról felfelé építkező együttműködés, koordináció és szakmai iránymutatás. A dán eset jelentősen eltér a DP-ktől az érdekelt felek korlátozott bevonása és a felhasználói autonómia miatt. Ezek az eredmények bemutatják, hogy az intézményi kontextus és a kormányzási kialakítás hogyan befolyásolja a vízgazdálkodás legitimitását és hatékonyságát. Míg Ostrom elvei értékes intézményi mércét nyújtanak, csak korlátozott betekintést nyújtanak a gazdák részvételét befolyásoló viselkedési tényezőkbe. Javasoljuk, hogy az Ostrom-elvekkel kapcsolatos jövőbeli kutatások vegyék figyelembe a viselkedési szempontokat is, hogy jobban megértsük a fenntartható vízkészlet-használatot célzó kollektív agrár-környezetvédelmi programok sikereit és kudarcait. Következő munkánkban túllépünk az intézményi elemzésen, és feltárjuk a kollektív agrár-környezetvédelmi programokban fellelhető viselkedési ösztönzőket és akadályokat.

Ebben a cikkben áttekintő tanulmányt mutatunk be az élelmiszeripari rendszerekben alkalmazott ügynökalapú modellekről (ABM-ek), különös tekintettel arra, hogy miként építik be a viselkedéssel kapcsolatos ismereteket. A cikk az„Environmental Modelling & Software Journal” folyóiratban jelent meg, és a „5.3. sz. eredmény – Az élelmiszeripari rendszermodellek és azok viselkedési feltételezéseinek áttekintése” című eredményhez kapcsolódik. Megállapítottuk, hogy számos modellből hiányzik a viselkedésbeli indoklás, és kiemeltük, hogy szilárdabb alapra van szükség a viselkedési feltételezések tekintetében.

Az élelmiszerrendszer-modellezés területén az ABM jövőbeli fejlesztésének támogatása érdekében a következő előzetes iránymutatásokat javasoljuk:

• Viselkedésalapú indoklás. A viselkedéssel kapcsolatos döntéseket elméletekkel vagy adatokkal kell alátámasztani. Például a MoHuB keretrendszer alkalmazásával, amely segítségével azonosíthatók a releváns viselkedéselméletek.
• A modell egyszerűsége. A modelleket a lehető legegyszerűbbnek kell tartani úgy, hogy az élelmiszer-rendszer meghatározott részeire összpontosítunk, és a térbeli hatókört a kutatási kérdés megválaszolásához szükséges mértékre korlátozzuk.
• Átláthatóság és dokumentáció. Az átláthatóság, a reprodukálhatóság és az összehasonlíthatóság javítása érdekében ajánlott szabványosított protokollok, például az ODD + D alkalmazása.

Ez a jelentés (2.2. sz. eredmény) a VISIONARY projekt kezdeti koncepcionális és elemzési keretrendszerére épül, és célja annak feltérképezése, hogy a VISIONARY keretében kiválasztott esettanulmányok hogyan egészítik ki egymást a projekt legfontosabb céljainak elérése érdekében. A jelentés célja, hogy röviden ismertesse munkánk elméleti alapjait, valamint felvázolja az esettanulmányokban alkalmazott megközelítést.

Ez a tanulmány (2.1. eredmény) egy szisztematikus irodalomáttekintésből áll, amelynek célja a viselkedésváltozást elősegítő és gátló tényezők feltérképezése, valamint áttekintést nyújtani a viselkedésváltozás mozgatórugóiról és azok relevanciájáról az élelmiszerrendszer egyes szereplői, illetve az egyes értékláncok szempontjából. Ezt az élelmiszerrendszerek fenntarthatósági átállásának viselkedési vonatkozásai kapcsán elvégzett szisztematikus és strukturált irodalomáttekintések átfogó áttekintésével valósítottuk meg. Az áttekintés eredményeként szisztematikusan feltérképeztük az élelmiszerrendszer szereplőinek viselkedésváltozását befolyásoló tényezőket (az úgynevezett 360°-os áttekintések), valamint narratív összefoglalást készítettünk a kiválasztott áttekintésekben megfogalmazott ajánlásokról.

Jelentés a politikai kontextushoz kapcsolódó általános és konkrét hajtóerőkről
Ez a 6.1. számú eredményösszefoglaló összefoglalja, elemzi és összehasonlítja a VISIONARY projekt „Tudomány–politika kapcsolódási pontok és kapcsolatépítés” című két feladatának eredményeit. A „Politikai és szabályozási kontextus feltérképezése” és a „Részvételi előrejelzési gyakorlatok” nevű két feladat párhuzamosan és egymással összefonódva zajlott. Ennek az elemzésnek két célja van. Először is, célja, hogy alapul szolgáljon a VISIONARY egyéb munkacsomagjaiba tartozó különböző empirikus feladatok keretében végzendő kísérleti kutatások tervezéséhez. Másodszor pedig lehetővé teszi azoknak a releváns szakpolitikai hiányosságoknak az azonosítását és megvitatását, amelyekkel az EU és az Egyesült Királyság jövőbeli szakpolitikai ciklusaiban foglalkozni kell.

Ez az értéklánc-kezdeményezések mozgatórugóiról és akadályairól szóló munkadokumentum a VISIONARY projekt 15. mérföldkövének része. A dokumentum hét partnerországban (Dánia, Németország, Magyarország, Románia, Spanyolország, Lengyelország, Egyesült Királyság) megvalósuló hét agráripari kezdeményezés keretében a fenntarthatósági innovációt elősegítő mozgatórugók és gátló tényezők elemzését tartalmazza.

Ez a jelentés a VISIONARY projekt keretében végzett tanulmány eredményeit mutatja be, amely az európai hüvelyes élelmiszerek értékláncain belüli kihívásokat és lehetőségeket vizsgálja. A tanulmány arra összpontosít, hogy azonosítsa azokat az akadályokat, amelyek korlátozzák a növényi eredetű fehérjék – különösen a hüvelyesek – elterjedését Dániában, Németországban, Lengyelországban és Spanyolországban. Ezenkívül feltárja azokat a lehetséges stratégiákat és eszközöket is, amelyekkel ösztönözhető e termékek fogyasztásának növekedése. A legfontosabb eredmények rávilágítanak az elterjedést gátló akadályokra, és meghatározzák azokat a befolyásoló tényezőket, amelyek elősegíthetik a hüvelyesek szélesebb körű elfogadását ezekben az országokban.

Ez a jelentés jelentős lépést jelent a fenntartható értékláncok feltárásában, amely részletes esettanulmányokon alapul, és az értéklánc-kezdeményezésekre, valamint az üzleti modellekre összpontosít. Hét partnerország – Dánia, Németország, Magyarország, Románia, Spanyolország, Lengyelország és az Egyesült Királyság – egyedi esettanulmányait vizsgáljuk. Elemzésünk gyakorlati alapú megközelítést alkalmaz annak megértéséhez, hogy a fenntarthatóság hogyan integrálódik ezekbe az értékláncokba. A szervezeteken belüli és az ellátási láncok egészén átívelő valós gyakorlatok tanulmányozásával betekintést nyerünk azokba a kapcsolatokba – mind a támogató, mind a kihívást jelentő kapcsolatokba –, amelyek hatással vannak a fenntarthatósági törekvésekre. Ez a perspektíva új megvilágításba helyezi az értékláncokon belüli fenntartható gyakorlatok belső dinamikáját és tágabb következményeit.

1. munkacsomag: Bevonás, kommunikáció, terjesztés és eredmények hasznosítása
1. mérföldkő

A VISIONARY-ről szóló legfontosabb információk egy pillanat alatt áttekinthetők.

Ez az elemzési keretrendszer iránymutatásul szolgál a VISIONARY projekt empirikus kutatásához a politikai beavatkozások, az újszerű értéklánc-kezdeményezések és üzleti modellek, valamint az agrár-élelmiszeripari rendszerekben fellelhető hatékony beavatkozási pontok tekintetében. Az elemzési keretrendszer egy újszerű megközelítést alkalmaz, amely két lényegesen eltérő irányzatot ötvöz: egyrészt a kvantitatív, kísérleti és viselkedési közgazdaságtant, másrészt a kvalitatív, átfogó rendszergondolkodási megközelítéseket.

Ez a kiadvány áttekintést nyújt a nyolc európai országban a tudománypolitikai interfészek (SPI) résztvevőivel - az élelmiszerrendszer mintegy 270 érdekeltjével, köztük mezőgazdasági termelőkkel, politikai döntéshozókkal, tudósokkal, kiskereskedőkkel és nem kormányzati szervezetekkel - tartott 16 előretekintő műhelymunkáról. Az előretekintési gyakorlat keretbe foglalta az élelmiszerrendszerünk néhány legsürgetőbb kérdésének megvitatását: a mezőgazdasági vízgazdálkodás, a bioélelmiszerek és a biogazdálkodás jövője, valamint a növényi alapú termékek népszerűsítése az értéklánc mentén.

Ez a kezdeti koncepcionális keretrendszer a VISIONARY elméleti és koncepcionális alapjait foglalja össze, magyarázatot ad az élelmiszerrendszer rendszerszintű jellegére és a fenntarthatóság felé történő átmenetére, az élelmiszeripari szereplők viselkedési tényezőinek szerepére az ilyen átmenet kialakításában, valamint a kutatás és a politikaalkotás közötti kölcsönhatásra a felgyorsítás érdekében. Ez a kezdeti keret megalapozza a 2025 nyarán megjelenő "empirikusan megalapozott koncepcionális keretet". Az élelmiszer-rendszerek fenntarthatóság felé történő átmenetét és annak viselkedési dimenzióját (különösen a mezőgazdasági termelők és a fogyasztók esetében) körüljáró megközelítések előzetes áttekintése után a dokumentum két fő területre összpontosít: "viselkedésalapú élelmiszerpolitikák" és "fenntartható üzleti modellek". Végül a dokumentum elmélyül a projekt transzdiszciplináris megközelítésében, amely a tudomány és a politika közötti kapcsolódási pontok koncepcióján és megvalósításán alapul.