- Verzió
- Letöltés 128
- Fájlméret 504.78 KB
- Fájlok Száma 1
- Dátumkészítés 2026.04.24.
- Utoljára frissített 2026.09.01.
Szupermarketekben végrehajtott intézkedések az éghajlatra kevésbé káros élelmiszer-fogyasztás ösztönzése érdekében
Ez a jelentés összefoglalja két olyan tanulmány eredményeit, amelyek a szupermarketekben végrehajtott, az élelmiszer-fogyasztás éghajlati lábnyomának csökkentését célzó beavatkozásokat vizsgálták. Az élelmiszer-rendszerek a globális antropogén üvegházhatású gázkibocsátás körülbelül egyharmadáért felelősek. A „A termelőtől a fogyasztóig” stratégia elismeri, hogy sürgősen csökkenteni kell az európai élelmiszer-rendszer éghajlati lábnyomát az élelmiszerlánc egészét érintő átfogó átállás révén, beleértve a fogyasztók élelmiszer-választási szokásainak megváltoztatását is. A kiskereskedelmi szektor kulcsfontosságú szerepet játszik a piacok alakításában és a fogyasztók étkezési szokásainak befolyásolásában, és a „A termelőtől a fogyasztóig” stratégia kifejezetten az élelmiszer-forgalmazási és -marketing gyakorlatok megváltoztatását szorgalmazza.
A jelentésben bemutatott két empirikus tanulmány átfogó célja az volt, hogy megvizsgálja a szupermarketekben végrehajtott beavatkozások hatékonyságát az élelmiszer-fogyasztás éghajlati hatásának csökkentése terén, a fogyasztói magatartás fenntarthatóbb élelmiszer-választás irányába történő elmozdulása révén. A két tanulmány egy fogyasztói felmérésbe beágyazott online szupermarket-kísérlet keretében tesztelt egy sor beavatkozást. Szimuláltunk egy valósághű online szupermarket-környezetet, amely lehetőséget nyújtott a háztartások élelmiszer-vásárlási viselkedésének értékelésére különböző élelmiszerkategóriákban. Az 1. tanulmány a viselkedési beavatkozásokra összpontosított, és tesztelte egy elhelyezési beavatkozás (azaz a növényi eredetű termékek stratégiai elhelyezése a hús- és tejtermék-részlegeken belül), egy klímacímke (azaz aCO2e-kibocsátáson alapuló, közlekedési lámpához hasonló címke) és a kettő kombinációjának hatásait. A tanulmányt N=7 373 résztvevőből álló mintával Németországban, Dániában, Spanyolországban és Magyarországon végeztük. A 2. tanulmány az árváltozások (azaz a magas kibocsátású élelmiszerek áremelése és/vagy az alacsony kibocsátású élelmiszerek árcsökkentése), az éghajlati címkézés (azaz az élelmiszertermékekCO2e-kibocsátásáravonatkozó információk) és ezeknek a beavatkozási módszereknek különböző kombinációi hatásait vizsgálta. A tanulmányt Olaszországban, Lengyelországban és az Egyesült Királyságban végezték, N=7 482 fogyasztóból álló reprezentatív mintával.
Az 1. tanulmány, amely a németországi, dániai, spanyolországi és magyarországi szupermarketekben végrehajtott viselkedésbeavatkozásokat vizsgálta, kimutatta, hogy a növényi alapú termékek stratégiai elhelyezése a hús- és tejtermék-részlegekben, valamint az éghajlati címke bevezetése csökkentheti az élelmiszer-vásárlások szénlábnyomát, különösen ha ezeket együttesen alkalmazzák. A tesztelt beavatkozások hatékonysága országonként eltérő volt, és nem minden hatás bizonyult statisztikailag szignifikánsnak. Németországban, Dániában és Spanyolországban az elhelyezési beavatkozás és a klímacímke kombinációja eredményezte a legnagyobb kibocsátáscsökkenést, amely –13% és –16% között volt (az ellenőrző csoporthoz képest). Spanyolországban és Dániában az éghajlati címke bevezetése szintén statisztikailag szignifikáns hatást gyakorolt. Az elhelyezési beavatkozás önmagában csak Dániában volt szignifikáns hatással. Magyarországon a vizsgált beavatkozások egyike sem csökkentette szignifikánsan az élelmiszer-vásárlások éghajlati hatását; a kombinált beavatkozás azonban a fiatalabb korosztályok (40 évig) körében szignifikáns csökkenést eredményezett a klímakáros kibocsátásokban.
Az Olaszországban, Lengyelországban és az Egyesült Királyságban végzett, az ár- és tájékoztatásalapú beavatkozásokat vizsgáló 2. tanulmány megállapította, hogy az ármechanizmusok és a tájékoztatás hatékony eszközök az élelmiszer-fogyasztási szokásokból származó kibocsátás csökkentésére. Míg a magas kibocsátású élelmiszerek árának emelése átlagosan a legerőteljesebb hatást gyakorolta a kibocsátáscsökkentés tekintetében (–4% és –9% között) mindhárom országban, a többi beavatkozás hatásának mértéke országonként eltérő volt, ami arra utal, hogy az optimális végrehajtás az adott ország sajátos körülményeitől függhet. Az alacsony kibocsátású élelmiszerekre vonatkozó árkedvezmények önmagukban nem vezettek az élelmiszer-fogyasztás éghajlati hatásának csökkentésére irányuló kívánt eredményhez, hanem semleges (Olaszország) vagy akár pozitív hatást (Lengyelország és az Egyesült Királyság) gyakoroltak az élelmiszer-fogyasztással kapcsolatos kibocsátásokra – kivéve, ha azokat éghajlati címkézéssel és/vagy a magas kibocsátású élelmiszerek árának emelésével kombinálták. Maga az éghajlati címkézés (árváltozások bevezetése nélkül) Lengyelországban és az Egyesült Királyságban figyelemre méltóan jelentős kibocsátáscsökkenést eredményezett, Olaszországban azonban hatástalan volt. A 2. tanulmány eredményei emellett azt is mutatják, hogy különböző eszközök kombinációjával egyenértékű kibocsátáscsökkentés érhető el, és hogy a megoldásokat gondosan kell kiválasztani és az ország kontextusához és céljaihoz igazítani.
Mindkét tanulmányban az élelmiszer-vásárlások éghajlati hatásának jelentős csökkenését elsősorban a magas kibocsátású élelmiszerek – különösen a marhahús és a sajt – kisebb mennyiségű vásárlása eredményezte. Bár ezeknek a termékeknek a vásárolt mennyiségében bekövetkezett átlagos csökkenés viszonylag szerény volt, a CO₂e-kibocsátás ennek megfelelő csökkenése jelentős volt, ami aláhúzza, hogy a fogyasztói magatartásnak még a magas kibocsátású, állati eredetű élelmiszerektől való kis mértékű eltávolodása is jelentős éghajlati előnyökkel járhat.
Az alacsony CO₂e-kibocsátású (növényi alapú) élelmiszereket népszerűsítő, vizsgált beavatkozások – az 1. tanulmányban a kihelyezési beavatkozás, a 2. tanulmányban pedig az árkedvezményes beavatkozás – mindkét tanulmányban, valamennyi országban sikeresen növelték e termékek vásárlását. Érdekes módon, amikor ezeket az intézkedéseket nem a magas kibocsátású élelmiszerekre vonatkozó szempontokat is módosító eszközök kombinációjának részeként, hanem önálló beavatkozásokként hajtották végre, nem sikerült jelentősen csökkenteniük az élelmiszer-vásárlások éghajlati hatását. Az ilyen beavatkozásoknak kitett fogyasztók nem csökkentették jelentősen a magas kibocsátású élelmiszerek fogyasztását, így nem következett be a kívánt átállás a magas kibocsátású élelmiszerekről az alacsony kibocsátásúakra.
A két tanulmány eredményei fontos kérdéseket vetnek fel a szupermarketek szerepéről és befolyásáról az élelmiszer-fogyasztási környezet alakításában, amelyen belül a fogyasztók élelmiszer-választásaikhoz jutnak. A tanulmányok rámutatnak arra, hogy a szupermarketekben végrehajtott, messzemenő intézkedések jelentősen csökkenthetik az élelmiszer-fogyasztás éghajlati lábnyomát az EU-ban azáltal, hogy a fogyasztói magatartást fenntarthatóbb élelmiszer-választások felé terelik. Ugyanakkor, bár a kiskereskedelmi szektor jelentős befolyással rendelkezik az ilyen változások előmozdításában, a kiskereskedők kereskedelmi érdekei nem feltétlenül állnak összhangban az élelmiszer-fogyasztás éghajlati hatásának csökkentését célzó politikai célkitűzésekkel. Ez a jelentés arra törekszik, hogy tájékoztassa és motiválja az élelmiszeripari szektor magán- és állami szereplőit, hogy ezeknek az ismereteknek megfelelően cselekedjenek.
A teljes jelentés hamarosan elérhető lesz.
