Esetanulmányok: Víz

Az Európai Vízellátási Reziliencia-stratégiából (2025) származó megállapítások

Ebben a második SPI-tájékoztatóban bemutatjuk a jövőkép-alkotást – egy olyan megközelítést, amely segít az érdekelt feleknek túllépni a nézeteltéréseken, megerősíteni az együttműködést és a bizalmat, valamint közös utakat keresni egy kívánatos jövő felé. Ez különösen releváns olyan összetett és érzékeny kérdések esetében, mint a mezőgazdaságban történő kollektív vízhasználat, amely az élelmiszer-termelés szempontjából kritikus erőforrás. A „politikai sarok” rovat az Európai Vízreziliencia-stratégiából (2025. június), a Vízkeretirányelvből (WFD) származó legfontosabb megállapításokat, valamint az új Közös Agrárpolitika (KAP) vízzel kapcsolatos legfontosabb pontjait emeli ki.

Ez a „Kollektív ösztönzők és méltányossági normák az agrár-környezetvédelmi programokban: a költséghatékonyság ügynökalapú elemzése” című munkadokumentum egy olyan ügynökalapú modell kidolgozását mutatja be, amely viselkedési kísérleti adatokat épít be a döntéshozatali folyamatba. Konkrétabban: a modell célja a nitrogénkimosódás csökkentését célzó kollektív agrár-környezetvédelmi programok különböző politikai kialakításainak értékelése és azok költséghatékonyságának felmérése. A modellben a gazdák döntéshozatala két részből áll. Először is, a modell tükrözi a szokásos profitmaximalizáló viselkedést. Másodszor, Zemo, Kahsay, Termansen és Thorsen (2026) empirikus eredményeit követve beépítünk egy méltányossági komponenst a döntéshozatalba, Fehr és Schmidt (1999) által kidolgozott méltányossági elmélet alapján. Ennek megfelelően a szereplők kellemetlenséget tapasztalnak, ha a kollektív célhoz való egyéni hozzájárulásukat igazságtalannak érzékelik.

Összességében a modell jelenlegi, munkadokumentum formájában egy első és viszonylag egyszerű megközelítést jelent. A Julia nyelven történő megvalósítás azonban alapot biztosít a jövőbeli bővítésekhez, amelyek célja a döntéshozatali folyamatok pontosabb leképezése.

A vízkészletek tájszintű kezelése elengedhetetlen az európai mezőgazdaság környezeti és hidrológiai kihívásainak kezeléséhez. A széttagolt földtulajdon miatt a gazdálkodásnak túl kell lépnie az egyes birtokok határain, és összhangba kell kerülnie a hidrológiai rendszerekkel, ami a gazdák és más érdekelt felek bevonásával történő együttműködésen alapuló irányítást tesz szükségessé. Ez a tanulmány (9. mérföldkő), amely a vízkészletekre gyakorolt hatás csökkentését célzó kollektív fellépés motivációit és akadályait vizsgálja, Elinor Ostrom tervezési elveit (DP-k) használja diagnosztikai eszközként az intézményi stabilitás értékeléséhez három esettanulmányban: az öntözésgazdálkodás Spanyolországban és Magyarországon, valamint a vízgyűjtő-alapú nitrogénszabályozás Dániában. A spanyol esettanulmány erős összhangot mutat a tervezési elvekkel, amelyekben egymásba ágyazott, felhasználók által vezérelt szervezetek és a kollektív jogok jogi elismerése jellemző. A magyar esettanulmány erős felülről irányított ellenőrzést mutat, de hiányzik belőle a komplex és kollektív vízgazdálkodási kezdeményezések végrehajtásához szükséges kapacitás, valamint a szükséges alulról felfelé építkező együttműködés, koordináció és szakmai iránymutatás. A dán eset jelentősen eltér a DP-ktől az érdekelt felek korlátozott bevonása és a felhasználói autonómia miatt. Ezek az eredmények bemutatják, hogy az intézményi kontextus és a kormányzási kialakítás hogyan befolyásolja a vízgazdálkodás legitimitását és hatékonyságát. Míg Ostrom elvei értékes intézményi mércét nyújtanak, csak korlátozott betekintést nyújtanak a gazdák részvételét befolyásoló viselkedési tényezőkbe. Javasoljuk, hogy az Ostrom-elvekkel kapcsolatos jövőbeli kutatások vegyék figyelembe a viselkedési szempontokat is, hogy jobban megértsük a fenntartható vízkészlet-használatot célzó kollektív agrár-környezetvédelmi programok sikereit és kudarcait. Következő munkánkban túllépünk az intézményi elemzésen, és feltárjuk a kollektív agrár-környezetvédelmi programokban fellelhető viselkedési ösztönzőket és akadályokat.

Ez a jelentés (2.2. sz. eredmény) a VISIONARY projekt kezdeti koncepcionális és elemzési keretrendszerére épül, és célja annak feltérképezése, hogy a VISIONARY keretében kiválasztott esettanulmányok hogyan egészítik ki egymást a projekt legfontosabb céljainak elérése érdekében. A jelentés célja, hogy röviden ismertesse munkánk elméleti alapjait, valamint felvázolja az esettanulmányokban alkalmazott megközelítést.

A VISIONARY-ről szóló legfontosabb információk egy pillanat alatt áttekinthetők.